Lódarázs (Vespa crabro)

A lódarázs nem veszélytelen rovar! Allergiás reakció esetén bele is lehet halni több csípésükbe. A képen látható dolgozó jó két és fél centis, a királynőjük 3,5 cm is lehet.
Társas állat, itt is vannak dolgozók, herék, és nőstények (királynők). Télen csak a megtermékenyített nőstények maradnak fenn, minden többi egyed elpusztul. Tehát minden évben új generáció alakul ki, új, általuk épített fészkekben, főleg erdőkben, de napjainkban már az ember környezetében is előfordulnak! Mozgékonyak, kiváló repülők.
Ragadozók, zömmel más rovarokkal (pl. gyakran méhekkel) táplálkoznak, ősszel gyümölcsökkel is. A lódarazsak a potrohuk végén lévő tövis-szerű, hosszú, hegyes fullánkjukat a döfés után vissza tudják húzni, tehát a szúrásba nem pusztulnak bele – mint pl. a méhek. A lódarázs hazánkban nem védett, a fészkek és az egyedek elpusztítását (ahol indokolt) igen körültekintően kell elvégezni (este, v. esős hideg időben).
A fotó sztereomikroszkóppal és rétegfelvételezéssel készült.

"Százlábú"

A képen egy Légyölő pókszázlábút láttok (Scutigera coleoptrata), annak is az elülső részét, mert az egész nem fért be a mikroszkóp látókörébe (mintegy 2 cm-es). 15 pár lába, igen hosszú csápjai vannak. A tor és a potroh-szelvényei nem különíthetők el. Télen a lakásokba is behúzódik, fénykerülő, és rendkívül fürge mozgású. Nem egy „szépség”, de hasznos, ragadozó életmódú, legyeket, egyéb rovarokat fogdos. Méregmirigyei vannak, marni is tud, de nem kell tartani tőle, mindig menekül az ember elől. (Az emberek meg rendszerint irtóznak tőle…)
A fotó rétegfelvételezéssel készült.