A fűzfa lisztharmat ivaros szaporítóképlete

A mikrofotó a fűzfa lisztharmat-gombájának ivaros termőképletét (ún. kazmotéciumát) mutatja be a jellegzetes, ugyanakkor igen dekoratív függelékeivel A gömb alakú ivaros úton képződött szaporítóképlet (amelyben a tömlőspórái fejlődnek) a szabad szemmel való láthatóság határán van, azaz kb. 200-250 mikrométer.

A  fotó átvilágítós fénymikroszkóppal készült.

A csaláncsípés előidézője

A fotómontázs a csalán csípő-szőreit mutatja be rétegfelvételes mikroszkópos módszerrel.

Az összeállítás képei eltérő nagyításokkal készültek. A leghosszabb csalánszőr kb. 1 mm!
A jobb alsó kép különleges, mert levágva a szőrök tetejét láthatóvá válik a benne lévő folyékony csalánsav (hangyasav, acetilkolin, szerotonin, hisztamin)! Ennek kiszabadulása "csípi" meg az embert, ha a bőrfelszínen törik el a szőr.
A csalánfélék (sok faja van) amúgy kiváló, régóta használatos gyógynövények!

Vöröshangya (Formica rufa)

Ezen a képen az Erdei vöröshangyát (Formica rufa) mutatom be. A hangyák államalkotó közösségben tevékenykednek a hangyabolyokban. Itt akár millió egyed is szabályozott rendben él, és dolgozik. Hazánkban több mint 60 fajuk megtalálható, igen kiterjedt az irodalmuk. A hangyák esetében is vannak királynők, hímek és dolgozók (ezek ivarilag nőstények). A vöröshangyák hasznosnak tekinthetők. Mindenevők ugyan (a mézharmat a csemegéjük – ezért „gondozzák” pl. a levéltetveket is), de sok káros erdei rovart is elpusztítanak. A bolyok rendszerint az erdőben találhatók, és egész komoly - 1-1,5 m-es - méreteket is elérhetnek. Jellemző, hogy a bolyokat „légkondícionálják”, azaz mindig úgy formálják (napsütés, esővíz, páratartalom), hogy bent lehetőleg egyforma hőmérséklet legyen. Télen a boly földalatti részében telelnek. A vöröshangyák tudnak csípni (lásd az erős rágókat), és a potrohuk végéből maró hangyasavat „fecskendeznek” ki – de ezt csak vagy védekezés, vagy zsákmányejtés céljából teszik. A vöröshangyák a „mérsékelten fenyegetett” kategóriába tartoznak, egyedszámuk egyre fogy.
A fotók rétegfelvételezéssel készültek, eltérő nagyításokkal.

Liszteskék (Trialeurodes vaporariorum)

A Liszteske, vagy Molytetű (Üvegházi molytetű) nagyon apró lepkeszerű (de nem lepke!) rovar, mindössze 1 mm(!) Két pár szárnya lisztfehér. Napjainkban igen komoly kártevővé nőtte ki magát, sok kertészeti kultúrában jegyzik, pl. paradicsom, paprika, uborka, tökfélék, dísznövények, zöldségpalánták, de a napraforgón, egyes gyomokon is tömegesen előfordul.

Ugyanakkor több fontos növényi vírust is terjeszt! Üveg (fólia) alatt, ill. szabadföldön is gyakori, és elég nehéz kordában tartani. Melegkedvelő. Szívogatásával a levelek korai elszáradását, a növény legyengítését idézi elő. Már kémiailag is védekezni kell ellene - többször is. Rendkívül szapora, soknemzedékes faj.

Mérete és színe miatt, továbbá az élő állapotban való mikroszkópi fotózása miatt igen körülményes a jó „megörökítése”, ugyanis azonnal röpül, mászik.

A Zöld rózsa levéltetű szárnyas alakja (Macrosiphum rosae)

A rózsa levéltetű komoly károsítója a rózsának. Szívogatásával (táplálkozás) gyengíti, ill. deformálja a rózsa fiatal hajtásait, bimbóját, levelét. Ugyanakkor – mint levéltetű – egyben növényi vírusterjesztő is (ún. vírusvektor). Napjainkban már kémiai védekezésre is szükség van elfogadható „szinten tartására”.

Tojás alakban telel. Tavasztól a nőstények szűznemzéssel, elevenszüléssel képesek szaporodni, ezért nagyon gyorsan terjednek. Évente sok nemzedéke van, több lárvastádiummal fejlődik ki. A tetűnek szárnyas és szárnyatlan képviselői vannak, most a 4-5 mm-es szárnyas alakot mutatom be táplálkozás (szívás) közben.

A levéltetveknek nagyon sok faja ismert hazánkban. Ez csak az egyik közülük.

Ebnyelvfű (Cynoglossum officinale) magjai

Az Ebnyelvfű (Cynoglussum officinale) az érdeslevelűek v. borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozik. Nem szántóföldi gyomnövény. Előfordulási helyei inkább az elegyes, száraz jellegű gyepek, erdőirtások, kevésbé bolygatott területek. Magyarországon általánosan elterjedt, őshonos. Szép virága van. Amúgy régebben gyógynövényként is használták, de inkább mérgező tulajdonságú, kiváltképp lovakra, és szarvasmarhákra.

A képen látható mindössze 5-7 mm-es magja meglehetősen „dekoratív”, a horgas tüskéivel könnyedén beleakaszkodik bármibe, s így eljuthat távolabbi területekre is (terjedés).

A felvételek focus stacking-al (rétegfelvételezés) készültek.

Az élő csipke

Hazánkba pár évtizeddel ezelőtt (1976) betelepült apró rovarkártevőt mutatok be.
A neve Platán csipkéspoloska (Corythuca ciliata). A poloskákhoz tartozó kifejlett rovar mindössze 4 mm-es (!), és  rendkívül dekoratív – ha szabad ezt mondanom. Nem véletlenül kapta a nevét. Divattervezők is felfigyelhetnének rá. Ugyanakkor napjainkban már a platánfák egyik legkomolyabb kártevőjévé vált az egész országban. Idő előtti levélsárgulást, levélhullást okoz a szívogatásával. Már kémiai védekezést is kell folytatni ellene. Ősszel könnyen megtalálható a platán-törzs leváló kéregrészei alatt - telelni vonul ide csoportosan (lásd kis kép). Repülni is tud, évente legalább két nemzedéke fejlődik.
A nagy kép rétegsorozattal készült sztereomikroszkóp alatt, a kis kép pedig a Raynox-előtétlencse  legnagyobb nagyításával.

Mikroalgák

Az algák (más néven moszatok) alapvető, ősi életformái élővilágunknak.
Növények. Rendkívül elterjedtek - főleg a vizekben - és igen nagy fajszámúak (több mint 40-ezer ismert faj!). Változatos felépítésűek,egysejtűek vagy többsejtűek, ill. mikroszkópikus, vagy óriási méretűek (pl. a Földön élő legnagyobb növény a tengeri barnamoszat – 400 m!).
Valódi szöveteik nincsenek, sejttársulások, sejtfonalak és összetett telepek ismertek. Fototrófok.
Az algák tulajdonképpen az élővilág továbbfejlődési centrumai, innen ágazódott le az igazi növényvilág, az állatvilág és a gombavilág!
Jelentőségük óriási – pozitív (oxigén-termelés, szennyvíztisztítás, élelmiszer, takarmány, kozmetikai ipar stb.), ill. negatív irányban (szennyeződések, vízromlás, „vízvirágzás”, toxintermelés stb.) egyaránt. A fotós összeállítás a háttérként látható erdei tó néhány (nem teljes!) alga-faját mutatja be mikroszkópos felvételekkel (kékmoszat, kovamoszat,ostorosmoszat, barázdásmoszat, zöldmoszat).
A legnagyobb mennyiségben a kékmoszat fordult elő, „vízvirágzást” okozott. Mindegyik bemutatott faj 120 mikrométernél kisebb, a képek amúgy eltérő nagyításokkal készültek.
A részletesebb magyarázattól eltekintek, nem tudományos célból, inkább érdekességként tettem fel a montázst.

A Bögöly

Gondolom, sokaknak megkeserítette már az életét az igen fájdalmas, durva csípésével.
A bögölyfélék tulajdonképpen ősi legyek, nagyon sok fajjal. Zömök, vaskos testűek, a fejüket teljesen kitöltik az óriási összetett (facettás) szemek. Kiváló repülők. A nőstény bögölyök a vérszívók, a hímek nektárral táplálkoznak. A hatalmas ormányszerű szúró-szívó szájszervükkel csípnek (a képen a lábak között lenyúló, „nyelvszerű” képződmény). Kifejezetten a napfényes, meleg időt kedvelik. Lárváik nedves közegben fejlődnek, és ragadozók. Az imágók is vonzódnak a vízhez, és az emberi és állati izzadsághoz. A bögölyök veszélyesek is lehetnek, mert sokféle fertőző betegséget terjesztenek (pl. tularémia, lépfene, Streptococcus stb.) a vérszívásuk miatt. A nőstényeknek a peterakáshoz szükséges a vér. A vad-és háziállatokat kifejezetten zaklatják.
A bemutatott faj nagy valószínűséggel a Lóbögöly (Tabanus bromius) nőstény egyede. Teljes mérete másfél cm volt. A kép sztereomikroszkóppal, rétegfelvételezéssel készült.

Nagyítás...

A húslégy összetett (facettás) szemét próbáltam mind nagyobb nagyítással bemutatni. A nagy kép kivételével egyenlőre csak kísérletezés. A legnagyobb nagyítás (jobb alsó kép) már átvilágítós, kutató mikroszkóppal készült. Itt még bőven van javítani való, de nehéz a megfelelő világítást beállítani (nehezebb, mint a sztereomikroszkópnál).
A képek rétegfelvételezéssel (focus stacking) készültek. 

A jég hátán is megélnek...!

Ezek a hosszú nyelű fejecskék - gombák, csak nagyon picik. Nyelestől 1-3 mm-esek,
a fejük 400-500 mikrométer (szabad szemmel is láthatók)!
Nevük stílszerűen "Fejespenész", "Indáspenész" (Rhizopus stolonifer).
Természetesen nem a jég hátán élnek - üvegen (Petri-csészében) tapadtak meg.
De a hasonlat nagyjából jó, igen igénytelenek, mindenhol jelen vannak a spóráik.
Szaprofitonok, esetenként paraziták is lehetnek. Gyakoriak a különféle szerves anyagokon.
A kép rétegfelvételezéssel készült.